Az első 2 hét, abból egy hét táppénz egy hét szabadság szörnyű volt, szédülés, állandó mellkasi panaszok, izzadás, remegés. Konkrétan nem vezettem, csak voltam, aztán valami átkattant elkezdtem bújni a netet mi lehet ez? Szorongás pánik?Elkezdtem jógázni meditálni, és újra dolgozni vezetni élni. Úgy gondolom sokat haladtam, de a régi életem, a régi önmagam még nagyon messze van. Az endokrinológust leszámítva semelyik orvos szerint nincs pszichés bajom, de azért én természetesen elmentem ezen a vonalon is. Állami rendszerbe, úgy tudsz pszichológushoz kerülni (legalábbis engem így tájékoztattak), ha előbb egy pszichiáter megnéz és ő úgy ítéli meg szükséged van rá, tovább küld. Szóval elmentem az állami mindentudó szakemberhez, aki 10 perc leforgása alatt diagnosztizált és egy antidepivel és frontinnal távozhattam is. A lelkemről nem esett szó, csak azzal volt elfoglalva, hogy nagyon örül, hogy fogytam, mert ha nem akkor bizony ő diétára fogott volna (66 kg vagyok és 165 cm).Nem vagyok gyógyszer ellenes, soha nem szedtem még csak nyugtatót sem eddig, de nekem kicsit bizarr, hogy csak ez lehet a megoldás, ha valami a lelkembe nincs rendben akkor a gyógyszer majd helyre teszi?Ez tényleg így működne?Családi orvos barátunk meggyőződése, hogy a nyár elején elhagyott fogamzásgátló nálam hormonzavart akár korai menopauzát idézett elő. Így ellátogattam egy nőgyógyászhoz is, miért is ne, ott még úgy se voltam ebben a két hónapban, gondoltam. Neki is felvázoltam panaszaim, ő 40 felettieknek való fogamzásgátlót javasolt, én most úgy vagyok vele inkább ez mint a nyugtató adok neki esélyt, igaz az egészséges élet miatt hagytam abba annak szedését. De ez a két hónap nem volt egy egészséges élet..
Következő állomásom egy magán pszichológus volt, ott már foglalkoztak a lelkemmel és konkrétan velem. Kiderült én nem foglalkozom magammal, mindenkit magam elé helyezek, az aggódás elemészt. Szóval itt tartok most, azért is kezdtem el írni a blogot, hogy magammal foglalkozzak ne másokkal, mással. Rendet kell tennem, vissza kell találnom magamhoz, meg kell találni az egyensúlyt, mi a normális aggódás, a normális féltés, illetve nem kell kifacsarnom magam ahhoz, hogy jó anya legyek, hogy rend legyen, és meleg vacsora.
Körülbelül ennyit a jelenről. A következő bejegyzésekben kezdjük a múlttal...