Minden kezdet nehéz! - szól a mondás, hát ez most tényleg az.
Regisztráltam (mondjuk az se volt olyan egyszerű, elkezdtem írni, lemerült a laptop és elszállt minden, amit eddig írtam, szóval ez tényleg egy nehéz kezdet.
Nehéz mostanában az életemben minden, ez is bizonyítja, még ez sem megy egyszerűen, de ha az ember elhatározta magát, hogy igen most megírom ezt a bejegyzést, akkor nem hátrálhatok meg attól, hogy lemerül a laptop és elszáll minden, ugye?? Az élet is ilyen, úgy érzem az enyém most különösen, úgy mint a laptop lemerül elszáll minden, de valahogy az életben nem olyan egyszerű, hogy gyorsan elszaladok a töltőér, kap egy kis energiát az eszköz és újra írom.. Az élet nem ilyen, történik veled valami, megnyomódik benned egy gomb, és hiába nyomnád vissza, hogy menjen tovább, valahogy nem megy, elakadsz, várod, hogy olyan legyen minden mint régen, de nem lesz...
Először nem így kezdtem az első bejegyzést, de lehet oka volt és jobb is így..
Szóval röviden, augusztusban otthon a család körében konkrétan az ebédlőasztal mellett elájultam, innen indult minden ez a szörnyű 2 hónap, ami mögöttem van. Az ájulás után pár nappal rosszul éreztem magam szédülés fejfájás zsibbadás minden volt, sürgősségi, háziorvos, CT de minden rendben, tanácsok tömkelege, hogy pihenjek majd jobb lesz. Aztán nem lett jobb egy alkalommal a mentő vitt el, egekbe szökő pulzussal.. Utána újabb kivizsgálás kardiológia, neurológia, szemészet, endokrinológia sehol semmi...